Bodrogi Bence, játékos:

Először is úgy gondolom, hogy összeségében nem a megérdemelt helyen végeztünk a szezon végén , előrébb kellett volna végeznünk a mutatott játék alapján és sok egyéni hiba becsúszott a játékunkba amit nem bírtunk el. Egy nagyon jó csapat jött össze sok egyéniséggel és úgy érzem, hogy csapaton belül nagyon jó volt az összhang, Összességében pozitív lett a vége meg, ha tabella nem feltétlen ezt mutatja.

Szabó Béla, szurkoló:

Az egész szezont nézve elmondható, hogy a tabella nem hazudik. Hullámzó teljesítmény volt jellemző a csapatra végig a szezon során. Kiemelkedően jó, élvezetes, magas színvonalú mérkőzést követett jó néhány osztályon aluli játék. Amikor motivált volt a csapat, bárkit képes volt legyőzni, ugyanakkor könnyű préda voltunk sokszor olyan ellenfeleknek, akiket simán verni kellett volna. Ezt a kettősséget nehéz kívülállóként megfejteni, de egy motivált tettre kész csapat minimum elvárás egri színekben. Debreceni és Boros teljesítményét kiemelkedőnek ítélem az egész szezon során, rajtuk biztosan nem múlt a jobb helyezés. Bízom benne, hogy sikerül együtt tartani a csapatot ,de szívesen látnék még több egri fiatalt a csapatban, akik felszántják a pályát, és akikért szívesen megy ki a szurkoló meccset nézni vasárnap.

Céró Bálint, klubigazgató:

Voltak a szezonnak szép pillanatai is, de sajnos nagyobb arányú vereségek is becsúsztak. A csapat nagy része hosszú távra tervez Egerben, ami mutatja, hogy a közeg és a közösség jó alapot ad egy stabil munkára. Személy szerint örülök, hogy sok korábbi egri játékos gondolja úgy, hogy újra minket választ, illetve, hogy több fiatal is lehetőséget kapott. A helyezésünk miatt nem vagyunk boldogok, szeretnénk előre lépni a következő szezonban. Simon Antal vezetőedző munkáját köszönjük, igyekezett mindenkinek lehetőséget adni és az egri kötődésű játékosokat építeni. Amint az a klub közleményében is olvasható, a következő szezont nem vele kezdi el a felnőtt csapat, szerződése lejár. További pályafutásához sok sikert kívánunk. A távozókról és az érkezőkről, folyamatosan fogjuk tájékoztatni szurkolóinkat. Hajrá Eger!

 Visszavonul az egri szív, Debreczeni Dávid

Vannak labdarúgók, akik jönnek és mennek. És vannak olyanok, akik beírják magukat egy város, egy klub történelemkönyvébe. Olyanok, akiknek a neve összeforr a címerrel, és akiknek a játékát látva a szurkoló pontosan tudja: a pályán lévő tizenhetes a mi fiunk. Debreczeni Dávid – vagy ahogy mindenki ismeri: Dungesz – pontosan ilyen játékos. Most, hogy eljött a pillanat, és végleg szögre akasztja a stoplist, az egri labdarúgás egy igazi ikontól búcsúzik.

Ha létezik a futballban a „csupaszív” és a „fáradhatatlan” fogalma, akkor azt Dávidról mintázták. Az a fajta labdarúgó volt, akinek szinte nem lehetett felidézni rossz mérkőzését. Nem azért, mert ne lett volna neki is nehezebb napja, hanem mert a hihetetlen akaratereje, a küzdeni tudása és a csapat iránti alázata minden hibát elhomályosított. Amikor a Szentmarjay Tibor Városi Stadion gyepére lépett, a közönség tudta, hogy ott ma nem lesz elveszett labda, nem lesz félvállról vett párharc.

Dávid az MLSZ adatai szerint elképesztő, 645 mérkőzésen küzdött a pályán a magyar futball különböző osztályaiban. Pályafutása során több kitérőt is tett, de a szíve mindig visszahúzta Egerbe. Legutóbb 2023 nyarán tért vissza, hogy rutinjával és megalkuvást nem tűrő mentalitásával ismét stabilizálja a piros-kékek védelmét. Akár az NB I-es álmok idején, akár az NB III-as küzdelmek során, ő mindig ugyanazzal a szenvedéllyel húzta magára az egri mezt.

A szurkolók nem véletlenül zárták a szívükbe: igazi közönségkedvenc lett. Egy olyan bástya, akire a fiatalok példaképként tekinthettek, és akinek a jelenléte nyugalmat adott a lelátón helyet foglalóknak. Olyan „igazi egri” harcos volt ő, aki az utolsó percekben, a tüdő szakadásáig is sprintelt a győzelemért, vagy éppen a kapu torkából mentett becsúszva.

Dávid, a futballpályákról hiányozni fog a megalkuvást nem tűrő játékod, a fegyelmezettséged és az a hatalmas szív, amit minden egyes meccsen kitettél a gyepre. Az egri labdarúgó-társadalom, a klub és a szurkolók nevében is köszönünk minden egyes párharcot, minden egyes futómennyiséget és azt az elkötelezettséget, amellyel közel 200 mérkőzésen az egri színeket szolgáltad!

A pályafutásod véget ért, de az egri futballcsalád tagja mindörökre te maradsz. Köszönünk mindent, Dungesz! Sok sikert a civil életben!

"Amikor egy nárcisztikus és önkényes karakter vezetői pozícióba kerül, a munkahely gyorsan egy személyes hűbérbirtokká alakul át. Ez a fajta akarnok főnök nem a cég fejlődésében vagy a csapat motiválásában érdekelt; az ő legfőbb hajtóereje a kontroll abszolút birtoklása és a saját egója. Számára a pozíció egy pajzs, amely mögé bújva büntetlenül gázolhat át mások karrierjén. Az ilyen vezető nem tűri meg a szakmai tekintélyeket, hiszen minden önálló gondolatban és gerinces munkatársban potenciális veszélyforrást lát, akit minél előbb el kell távolítani."

A mindennapi működés ebben a rendszerben nem a produktivitásról, hanem a túlélésről szól. Az akarnok főnök udvartartást épít, nem csapatot, az udvarban pedig a legfőbb valuta a behódolás. A dráma ott kulminál, amikor a vezető a privát szféráját és a vállalati struktúrát gátlástalanul mossa össze, hogy „ismerőseinek” kreáljon légből kapott, jól fizető pozíciókat. Aki erre rákérdez, vagy akár csak némán, a tekintetével nem tetszést fejez ki, az azonnal a felmondólevelek céltáblájává válik. A szakmai kiválóság itt már nem védőpajzs, hanem egyenesen vörös posztó: az autonóm, okos munkavállaló veszélyt jelent a hűbérúri rendszerre. A tisztogatások hullámai után a folyosókon elnémul a beszéd, a kreativitás helyét átveszi a bénító apátia, a cég pedig szellemileg teljesen kivérzik a személyes ambíciók oltárán.

Végső soron a történelem és a vállalati kultúra is újra meg újra bebizonyítja, hogy az önkényuralmi rendszerek törvényszerűen összeomlanak. Az akarnok főnök, aki kiüríti a saját környezetét és csak bólogató embereket hagy meg maga körül, egy intellektuális sivatagot hoz létre. Amikor a kompetenciát végleg felváltja a lojalitás, a cég elveszíti a túlélési képességét a piacon. Az ilyen vezető tragédiája, hogy mire észreveszi a hibát, már senki nem marad mellette, aki képes lenne megmenteni őt a saját döntéseinek következményeitől.

Grósz Ákos Öregriek elnök:

Hát sajnos nem megyeszékhelyhez méltó a teljesítményünk, érthetetlenül voltak jó meccseink és sima vereségek is,.....tudom, tudom nincs annyi pénz, hogy sztár játékosokat igazoljunk .... az osztályhoz képest....akkor a fiatalokat miért nem eddzük meg....biztos vagyok benne, hogy aki napi két edzést nem végez, nem tud elérni eredményt a sportban....csak meg kell nézni a többi sportágat, ahol eredményeket érünk el....ezek a fiúk, ha nem eddzenek többet...el fognak tűnni a süllyesztőben. Akár mennyire tehetségesek. Minimum heti 7-8 edzés kellene, nem az nb3 miatt, a jövőjük miatt.

Simon Antal vezetőedzőnknek a holnapi nap folyamán lejár a szerződése, amit a klub nem hosszabbít meg.

Nem hivatalos információink szerint a pótlását házon belül oldják meg, így a legesélyesebb Sütő Szilárd, aki már egyszer trenírozta az egri gárdát.

Az előbbinek köszönjük a munkáját, az utóbbinak pedig sok sikert!

Hajrá ESE! Miért? Azért, mert Eger!

Simon Antal vezetőedző, Eger SE:

A tavalyi évhez képest a csapatunk még fiatalabb lett.  A keretbe 12 utánpótlás korú játékost hoztunk fel. A célunk nem volt más, mint hogy a csapat őrizze meg az NB III as tagságát, és természetesen minél előbb végezzen. Hullámzó volt a teljesítményünk, de az alapvető célunkat elértük. A csapat védelme volt a légsebezhetőbb, sok gólt kapunk. Ez főleg egyéni védekezés miatt volt, az egy az egyben való védekezésben gyengék voltunk, ezen minden képen változtatni kell. A játékunk tudatos volt, a 3-5-2 rendszert jól játszotta a csapat. Kicsit egy oldalasok voltunk a baloldal aktívabb volt, több támadásunk volt ezen az oldalon. Viszont a védekezés a jobb oldalon volt stabilabb .A csapatnak kialakult egy megfelelő gerince, ami ha együtt marad, a fiatalokkal megerősödve tovább tud fejlődni.